Apáink kérges
tenyerét dicsérve,
anyánk őszülő
hajtincsét nézve
kilépünk
a világba.
A földszagú táj
rekedt mormolása
kenyérdagasztás
egyöntetű csattogása,
a koránkelés
fénylő hajnalai,
szelíd párák
nyálas kérődzése,
esőszag
pókhálós ereszek
mind-mind velünk
jöttek a világba.
Ó, ne feledd
ifjú parasztkölyök
becses mivoltodat!
Kilépve a világba
kezet fogva a rohanással
örök holnapokkal
mindig hozd magaddal
anyajegyed
és apáink
évszázados bölcsességét! |